Táncolj!

Hétfőn eléggé fáradtan keltem, nem sikerült kipihennem magam. Mentünk is az egyetemre egy jó tesi órára és adtuk a formánkat. Nem jó ajtón akartunk bemenni (bár ki tudja?), megpróbáltam megértetni magam a biztibácsival és csajszival, de nem igazán sikerült. Ő beszélt spanyolul, én mondtam, hogy nem beszélem eme csodás nyelvet, elmutogattam, hogy sportunk lesz, de nem akarta megérteni. Gyorsan elmentünk a másik ajtóhoz, ami ismételten zárva volt és egyszer csak megjelent a biztibácsi, aki beengedett. Kicsit se röhögtünk. Spanyol jó szokáshoz híven mindenki késett, csak mi, Erasmusok voltunk ott időben. Ugyebár mi előbb is, mert gondoltuk átöltözünk, de csak mi hárman gondolkodtunk így. Itt általában mindenki késik, hozzá kell szoknunk. :D Az óra nagyon tetszett, egyelőre ez a kedvencem (persze még nincs táncóránk). Eléggé vicces volt, hogy én előbb megértettem a játékokat, mint a spanyolok, pedig az anyanyelvükön mondták el. :D Először ismerkedős játékok voltak. Csoportokra bontottak minket, amikor dobtuk egymásnak a labdát, mondanunk kellett a nevünket, majd bonyolították a feladatot, az illető nevét kellett mondani, akinek dobtuk a labdát. Volt még sok vicces feladat, de az utolsó kettő volt a kedvencem. Az egyik játék a Mókusok, mókusok ki a házból és a székfoglaló keveréke volt. Kiraktak hullahopp karikákat, amikor megállították a zenét (igen, zenére mentünk körbe, azaz táncoltuk, ugyanis ez volt a feladat!), bele kellett állni. Egyre kevesebb karika volt és egyre többen voltunk bennük, ugyanis senki se esett ki, mindig testvériesen meg kellett osztoznunk karikákon. Az utolsó pedig papír tánc volt. Előjöttek a régi szép emlékek, amikor általános iskolában Rafival voltam mindig és természetesen én kaptam a hátamra a táncnál alkatunkból kifolyólag. Fiú-lány kombóra felhívták a figyelmünket és amikor egy bácsi (Betti csak azt mondta, hogy az apukája) elindult felénk, gyorsan lecsaptam a hozzám legközelebb állóra, Rénszarvasra (kis cseles). :D Egy picit máshogy játszottuk, mint otthon: az újságpapírt a kezünkben kellett fognunk és úgy táncolni, amikor sípolt, le kellett tenni a papírt és úgy táncolni, majd mikor megállította a zenét, félbehajtani. A zenék kiválóak voltak, a papír egyre kisebb lett és Rénszarvas egyszer csak felkapott. Elég rendesen megijedtem, mondtam neki, hogy ugyan tegyen már le, mert eléggé nehéz vagyok, de erre csak annyit válaszolt, hogy dehogyis és amúgy is erős. Hát szegénykém elég vörös volt az emelések alatt… :DDD Ja és azt írtam már, hogy két tesi tanárunk van, ebből az egyik eléggé fiatal és nem mellesleg helyes is? És még azt is hozzátenném, hogy amikor a zenék voltak és mi táncoltunk, ő is táncikált a pálya szélén, nem is rosszul. Már csak főznie kéne. Hmmm... Na mindegy is, térjünk vissza a napomra. :D Rénszarvasék elhívtak egy esti jazz koncertre, jött egy csodás német óra, hazajöttünk és aludtam egy kicsit. Nem mondanám, hogy jót tett, szerintem az éves hiszti adagom megvolt hétfő este. Semmi se volt jó, elmentünk a szendvicses helyre (ahol minden hétfőn minden olcsó), nem volt helyünk, aztán találtunk, de messze a többiektől. Szóval nem éreztem magam a legjobban, haza akartam jönni. Végül odajött hozzánk egy-két ember és amikor felszabadult néhány szék, szóltak, hogy menjünk oda a csapathoz. Ismét jókat beszélgettünk, tanulgattunk dánul és olaszul. Azt hiszem már említettem, hogy a dán mennyire érdekes nyelv, nem a legszebbek közé tartozik, amikor hallod, de a szeretlek még ezen a nyelven is szép. Bemutattam Stefanonak olasz nyelvtudásomat, mondtam neki, hogy Te amo, amire eléggé elkerekedett a szeme (legalábbis a lányok szerint, én nem is láttam :D) és csak pislogott, mire azt hittem, hogy nem jól mondtam. De megnyugtatott, hogy tökéletes volt. :D Juhúúú. Később az is feltűnt, hogy a hármas fogat között ülünk megint és velük beszélgetünk. Ugyan, a sors keze! (Hahaha.) A legtöbben hazamentek, de mi (a két török lány, a két dán fiú és természetesen mi, csajok) átmentünk egy jazz koncertre. Igazából 8 órától volt, mi odaérhettünk éjfélre (bár fogalmam sincs) és az utolsó egy órában már inkább jammelgetés ment, de valami isteni volt! Ismét egy tökéletes koncertet hagytunk magunk mögött. Megszámoltam, a csöppnyi színpadon a végére körülbelül 13-an voltak (hegedűs, nagybőgős, fúvós, dobos, konga, zongora, beatboxos, rapper, stb.) úgy, hogy időközben cserélődtek az emberek. Igazából nem tudnám meghatározni, hogy milyen zene lett a végére, de fantasztikus volt. Az elején, mikor megláttam a színpadon a sok hangszerest, rappert és elkezdtek játszani, a Punnany jutott eszembe rögtön. Valahogy olyan érzésem volt, mint mikor az ő koncertjükön vagyok. Persze hamar átváltozott ez az érzés, de az elején ez volt és jól esett kicsiny lelkemnek.
A tegnapi nap lustálkodással telt. Ilyen is kell. Mesét néztünk (A hercegnő és a béka), este pedig filmeztünk egyet. Még mindig imádom a Gengszterosztagot. J *_* Egy picit elszomorodtam. Néztem a jegy árakat egy Barca meccsre, de körülbelül egy havi ösztöndíjamba kerülne, sőt van, amelyik még többe is. Mert ha már megyek, akkor egy BL meccset néznék meg, de hát… Majd megálmodom még, hogy mi legyen. Gondoltam, hogy apunak az lesz az ajándéka, hogy elmegyünk egy meccsre, de lehet elvetem az ötletet… :D Aztán valami kattant és egyszer csak jó kis régi magyar zenéket hallgattunk. V-tech: Éjfél után.  Betti megszólal: „Ezután Baby Gabit és Lulut!” Én: „Az Lala!” „Tényleeeeeeeeeg.” :D Egy kis Romantik, Bestiák, majd jöttek a törpök is. :D Volt itt minden, mint egy jó retro buliban. Meg is beszéltük, hogyha hazamegyünk az lesz az első dolgunk, hogy elmegyünk egy ilyen buliba! :D

Ma német órán voltunk és végre volt egy kis sikerélményem is. Ma már nem éltem meg olyan rosszul, mint eddig. Legyen így továbbra is! :D Délután kiültem a balkonra és eltöltöttem egy kis időt Sándor Erzsivel és Juhász Tomival (ergo könyvet olvastam – Szegény anyám, ha látnám). Élveztem. Volt egy kis főzőcskézés is, majd este egy kis rock ’n’ rollt hallgattam (vagyis hallgattunk, mert a nappaliban voltam) és nagyon táncolhatnékom lett. Igazából egyszer csak azon kaptam magam, hogy Felipe-vel táncolunk mind a hárman. Elég mókás volt. :D Tudom, most vannak, akik azt kérdezik, hogy mi van? Kint van Barcelonában és otthon ül? De úgy gondolom ilyen is kell. Amikor nincs meg a hangulat, nem kell erőltetni. Sőt! Amúgy is, fél évig itt leszek. :3