Too much informations

A tegnapról még lemaradt egy történet. Jövünk haza, állok a metrón és a tipikus eset, mikor oldalra nézel, vissza előre és hirtelen visszafordulsz. Láttam Eszti Bro’ hasonmását! Nem viccelek, kajak ugyan úgy nézett ki, csak neki volt egy orrpiercingje! :D A felismerés után nagyon vigyorogtam, szerintem hülyének néztek az emberek vagy gondolták, hogy van valami probléma odafent. De hát nem tehetek róla, eszembe jutott az este, amikor Dobozban voltunk (igen vicces este volt) és a Strandfesztivál.
Ma végre elmentünk az egyetemre, Olivia-val megbeszéltük, hogy találkozunk a metrónál, fél órával előbb oda is értünk és mégis sikerült elkerülnünk egymást. Még mindig nem tudok rájönni, hogy hogy sikerült ez. Igazából nem unatkoztunk, ameddig vártunk rá, elszórakoztattuk magunkat és valószínűleg a fülkében ülő munkásokat is. Énekeltünk, jóízűeket nevettünk. Igazából a fáradtság ezt hozza ki belőlünk, ugyanis nem sokat aludtunk az éjszaka. Nagyon sok cuki gyerkőcöt láttunk. A megállónál van egy iskola és hazafelé a metrón is láttunk egy babát. Nagyon-nagyon édes volt, folyamatosan vigyorgott ránk. Természetesen a három óvó néni jelölt olvadozott. A várakozás közben két srác is álldogált a metrónál, mondtam a lányoknak, hogy fogadjunk, ők lesznek az Erasmusosok, akik ugyancsak Magyarhonból jöttek és hát nem igazam lett? (Rajtuk kívül még van egy olasz, két dán srác, három chilei, két török hallgató, a többiek mind osztrákok. Persze néhányan még nem érkeztek meg.)  Már csak öt percünk volt, hogy a találkozási pontra menjünk úgy, hogy azt se tudtuk hol vagyunk, de sikerült csak öt percet késnünk és nem voltunk ezzel egyedül. Az épülethez busszal (!) mentünk fel az egyetem alsó részéről. Hát, nem egy ELTE TÓK. :D Majd készítek és teszek fel képeket, mert ezt nem lehet leírni. Gyönyörű helyen van, az épületek nagyon szépek és hatalmas. Egy biztos, a napi tornánk meg lesz, ugyanis elég sok lépcső vezet fel ahhoz az épülethez, ahol az óráink lesznek. Az oktatók, a nemzetközi irodában dolgozók nagyon kedvesek, szeretettel fogadtak minket. Ma négy előadásunk volt. A Bird’s View-on (madártávlat) a spanyol és katalán sztereotípiákról, a katalán történelemről mesélt nekünk Julià, akitől megtudtuk, hogy mi a különbség az à és á között és hogy a Julia női és a Julià férfi név. Ő volt az egyik legszimpatikusabb eddig, nagyon lelkes volt és nem csak „leadta” az anyagot, hanem saját élményeket is belevitt, ami kifejezetten tetszett. Ezt követte egy általános tájékoztató, papír kitöltés és leadás, majd megnéztük azt az épületet, ami régen nyári lakként üzemelt és azt is, amiben először börtön, majd gyermekotthon volt kialakítva. Ezt egy kaliforniai nő tartotta, Ann, aki jó néhány éve már itt él és tanít. Érdekes történeteket mesélt a helyről, ez is nagyon tetszett. Az ebédidőben még le kellett adnunk a learning agreementünket (miket tanulunk itt és mit fogadnak el otthon) és még ki kellett töltenünk egy papírt a diákigazolványunkhoz. Jaj, és kaptunk egy angol-katalán szótárat. Nemzetközi szótár lesz a végére, bele fogok írni magyarul, spanyolul és németül is. Nagyon izgi. :D És ha még tudnék is beszélni minden nyelven egy alapfokon, az milyen izgalmas lenne. :D De ha mást nem is, a pròxima estaciónt (következő megálló) pár perfektül tudom.

Ezután Ann beszélt a katalán fesztiválokról, részletesen beszámolt arról, hogy melyiken mit ünnepelnek és hogyan. Itt létünk alatt körülbelül tíz fesztivál lesz (a júliusiakról nem tudunk még semmit) és mindegyikre elmegyünk. Legalábbis tervbe van. :D Most hétvégén lesz az egyik, vasárnap megyünk a csajokkal és valószínűleg Patricia is jön velünk. Aztán ki tudja, lehet addigra még többen leszünk. J Márciusban lesz egy karnevál, ahol cukorkával szokták dobálni egymást az emberek, nagyon viccesen néz ki kívülről. Ja, és ingyenes a sör és a pezsgő (bár még mindig nem akarom elhinni), úgyhogy megyünk Olivia-val! :D Ó, és Olivia. Imádom a csajt. Mikor a facebookon beszélgettünk, már akkor szimpatikus volt, de így élőben! Super crazy! (Hahaha, már mindenre a supert használjuk, átvesszük teljesen Simone-tól, aki minden elé ezt mondja: super cool, super fantastic) Érdekesség: itt a Valentin nap (Sant Jordi) április 23-án van, amikor is a lányok rózsát kapnak, a fiúk pedig könyvet. Nekem ez a hagyomány sokkal jobban tetszik. Ilyenkor a Rambla tele van rózsával és könyvvel. A kedvencünk a „táncoló tojás”, Olivia szavaival élve: „Ki a fene figyel egy tojást?”. De majd úgyis írok ezekről. ;) Ezt követte az utolsó előadás, a katalán nyelv történelme. Itt már nagyon fáradtak voltunk, mindenkin látszott, hogy már menne. Igazából szerintem az agyam (igen, van olyanom) fáradt le teljesen, mert ugye nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy egész nap angolul beszélnek hozzám. De nagy öröm volt számomra, hogy értettem mindent. Féltem, hogy már annyit felejtettem, hogy nem fogok semmit se érteni, de szerencsére nem így volt. A holnapi (azaz mai) nap is nagyon hosszú lesz, sétálni fogunk a városban is, úgyhogy most le is fekszem, hátha kicsit kipihentebb leszek, mint ma.

És mivel már csütörtök van, azaz hatodika, Boldog névnapot Dóri! És boldog perverz szülinapot Bob papának is, ma megünnepeljük a szülinapod!