Oh por Dios!

Tegnap nem sikerült írni, úgyhogy azzal kezdeném a kis beszámolómat. Reggel a metrón találkoztunk egy magyar lánnyal. Igazából már egy ideje együtt utaztunk, amikor már nem bírta tovább és megszólított minket. Augusztusban költözött ide, előtte Angliázott és nagyon sokat mesélt nekünk. Sétáltunk fel az egyetem épületéhez, amikor a fán papagájokat vettünk észre. Nekem ez valamiért nagyon jó élmény volt, de nem tudom megmagyarázni, hogy miért. Sport előadással kezdtünk, az oktató beszélt nekünk a katalán sport történelméről, és természetesen kiemelte a Futbol Barcelona Club-ot. A csapatról többet mesélt, megnéztünk egy videót is róluk. Beszéltem az oktatóval (ő fogja tartani a Tánc és kreatív művészetek kurzust, amit felvettünk) és ajánlott helyeket, ahova el tudunk járni táncolni. Már alig várom, hogy menjünk! J Ezt követte egy olyan óra, ami az egyik kedvencem lett ezen a héten. Nemzetközi hősök és katalán hősök volt a neve az órának, gondoltuk megint kőkemény történelem óra jön (főleg mikor megláttuk a kishölgyet), de pozitív csalódás ért. Nem történelmi hősökről, hanem a gyerekek hőseiről beszéltünk, a mese figurákról. Disney mesékkel kezdtük (aki ismer, már tudja, miért is volt az egyik kedvenc órám), amiket mindenki ismer és a különböző mesék címeit minden nyelven meghallgattuk. Amikor jött a Piroska és a farkas, a néni mondta is magyarul és amikor körbement, hogy megkérdezze, pontosan honnan is vagyunk, csak annyit mondott: Tres Piroskas from Hungary. Nagyon aranyos volt. J A különböző nemzetek hőseiről mutatott képet és el kellett mondani, hogy kit/mit ábrázol a kép (mi Mátyást kaptuk ilyen hősnek). Persze jött a katalán hős is, Patufet! Kedves barátunknak, Patufetnek a rövidke meséjében egy dal is van (minden gyerek ismeri), amit közösen elénekeltünk KATALÁNUL. Elég vicces volt. E kedves dal nem akar kimenni a fejünkből, állandóan előkúszik (bár a szöveget nem igazán tudjuk a patim, patam, patumon kívül) és már táncunk is van hozzá. Patufet egy apró emberke és arról énekelnek, hogy a férfiak és nők vigyázzanak, nehogy rálépjenek.
„Patim, patam, patum
homes i dones del cap dret.
Patim, patam, patum,
no trepitjeu en Patufet."
Az óra után kimentünk, hogy élvezzük a napsütést és egy szál pólóban üldögéltem a napon. Hihetetlenül jó érzés volt. Imádom! Egyébként nagyon vicces, hogy mi már pulcsira, pólóra vetkőzünk, az itteniek meg kabátban vannak. Elég fura dolog ez. :D Ezt követte a jó kis történelmi városnézés, de ehhez előbb metróznunk kellett. Végig nevettük az utat. Énekeltünk, szórakoztattuk egymást. Ahogy láttam Julià is jókat szórakozott rajtunk. :D Megnéztünk néhány helyet, ismét hallgattunk egy kis történelmet, aztán hazajöttünk, gyorsan elkészült az ebéd (17 órakor –itt kicsit máshogy van az étkezés) és elmentünk vásárolni. Megnéztük a szomszéd zöldségest (még nem volt hozzá szerencsénk), ahol nagyon kedvesek az eladók. Az egyikőjük odajött és kiválasztotta nekünk a jobb avokádókat. Este Dórival megnéztük a Vicky Cristina Barcelona című filmet. Nagyon sokat nevettünk, igazából egész nap meg voltunk kattanva. Nem tudom mi ütött belénk (bár szerintem a fáradtságnak köszönhető). Jó zárása volt a napnak.

Ma csak egy óránk volt reggel, ahol a katalán dalokról és táncról volt szó. Nekem nagyon tetszett az óra, az oktató énekelt, táncolt és még mi is énekeltünk katalánul. Nagyon vicces volt. Kaptam néhány tippet, hogy hova tudok elmenni meghallgatni őket és azt is megtudtam, hogy minden vasárnap délben összegyűlnek az emberek és eltáncolják a sardanat, a tradícionális katalán táncot. Mindenképp el akarok menni megnézni ezt. J Nagyon szép, hogy ennyire hagyománytisztelőek. Ezután volt egy óra szabadidőnk, ismét kiültünk a napra Oliviaval és egy kis idő után a dán fiúk is leültek mellénk. Megtudtam, hogy van egy zenekaruk, blues és rock zenét játszanak. Ezt követte a kirándulás, a „hegymászás”. Nem csak túrázás volt, egy kis növényismerettel fűszerezték. Főleg túraútvonalon mentünk, de azért volt egy kicsi „mászás” is (még mindig jobban szeretek felfelé menni, mint lefelé). Ma sikerült többet beszélgetni a többiekkel. A dán fiú kérdezgette, hogy mit hogyan mondunk (szerintem mire hazamegy, el akar sajátítani minden nyelvet :D) és meglepően jó volt a kiejtése. Az olasz srác volt Sziget fesztiválon, nagyon tetszett neki Budapest. Meglepett, amikor azt mondta, hogy vakáció szempontjából jó hely, de ott lakni egyáltalán nem jó. Mindhárman néztünk nagy szemekkel, hogy az hogy lehet, de aztán elmagyarázta és teljesen megértettük. Olivia, még mindig Olivia, egy őrült, de teljesen jó értelemben. Nagyon szeretem. Ma megtanulta Bettitől, hogy mi a copfot lófaroknak mondjuk és folyamatosan ezt mondogatta. Jókat nevettünk rajta. :D 

És hát a chileiek… Hatalmas formák! :D Nem igazán tudnak angolul, spanyolul beszélnek, de azért beszélgettem velük. Tanítottak szavakat, én is elmondtam, hogy mi hogyan mondunk egy-egy szót. Nagyon jókat nevettem velük. Juan nagyon vicces, mindenen nevet. Nem érti, amiről beszélünk, de jóízűen nevet. :D Mindenki tanította a másikat a saját nyelvére kisebb-nagyobb sikerrel. A dán nagyon durva, szerintem elég nehéz. Amúgy mindenki nagyon cuki, legalábbis azok közül, akikkel beszéltem. Jó fejek és remélem, lesz alkalmam jobban megismerni őket. A táj fentről gyönyörű volt, egész Barcelonát láthattuk. Igazából leírhatatlan. Csak álldogáltam volna ott és néztem volna ki a fejemből egész délután. Mindenképp visszamegyünk még a lányokkal ide. Közel 10 kilométert tettünk meg és olyan 3, 3 és fél órát sétáltunk. Nagyon élveztem, több ilyen programot kell szervezzünk. J Eléggé elfáradtam, de csak úgy repdes a lelkem. Ma megérkezett Simone unokatestvére, holnap mennek városnézésre és valószínűleg mi is elmegyünk velük. Jó lesz, legalább egész nap angolul fogunk kommunikálni. Este meg koncertre megyünk, már alig várom, mert még nem sikerült elmennünk szórakozni.

Ja és ma ettem baklavát. A török lányok hozták. Finom, csak nagyon édes.