Három hete

Hajaj, de rég jártam erre, de esküszöm, jó okom van rá! Legalábbis szerintem az. :D Az a helyzet, hogy vagy nincs idő az írásra vagy kedvem nincs hozzá a fáradtság miatt. Mivel körülbelül három hete írtam utoljára, csak a fontosabb dolgokról fogok írni.

Ez a hely a hasonmások városa. Ezt mióta itt vagyunk tudom, de amikor voltunk az Irish pubban Dórival, Oliviaval és Kimmel (ekkor ismertem meg, Olivia barátnője), találkoztam Gerard Butlerrel fiatalabb kiadásban. Nagyon jó este volt, ő énekelt és gitározott. Egyébként minden este élőzene van, de nem tartozik az olcsóbb helyek közé. Ez egy sport őrült hely, a TV-ben folyamatosan sport ment (foci, tenisz) és a dekoráció is erről árulkodott (különböző mezek voltak a falon és a plafonon – Chelsea, Arsenal, Spanyol klubbok). Táncoltam Kimmel, odajött hozzánk egy csajszi és egy srác, hogy tanítsuk már meg nekik a lépést (éppen salsáztunk), én tanítottam a srácot és mivel megunta, hogy a partnerének nem igazán megy, elkapott engem, hogy táncoljunk. Később újra táncoltunk, ekkor kiderült, hogy holland és egy pár napra jöttek le a haverokkal Barcelonába. Bejött egy virágárus a helyre, két srác felvásárolta az egészet és elosztotta közöttünk. Jó kis este volt.

Kata szülinapi videója. Na igen, nagy előkészületek előzték meg. :D Egyik szendvicsezős esténken megkértük a többieket, hogy énekeljék el a boldog születésnapot a saját nyelvükön és ők örömmel vállalkoztak. Így lett egy olasz, egy török, egy dán dalunk, majd odamentünk két katalán lányhoz, hogy elénekelnék-e nekünk és ők is vállalkozó szelleműek voltak. Ezt követte, hogy megkértük a többieket is az erasmusosok közül és azokat is, akiket megismertünk eddig. Bettinek is eszébe jutott, hogy még be tud gyűjteni egy német és szlovák dalt és így is tett. 11 féle boldog születésnapunk volt, ebből készült a kisfilm Katának. (videó)

Február utolsó napján koncerten voltunk, ahova a dán fiúk is eljöttek velünk. Nagyon jó volt, tetszett, az énekesnek nagyon jó hangja van. Úgy volt hazajövünk a koncert végén, de elmentünk velük egy sangria pubba, ahol a sangriát kancsóba mérik. Jókat beszélgettünk és nagyon sokat nevettem rajtuk. Először a koncert után, ahogy táncoltak, aztán a rögtönzött együttesünkön. Igazából amúgy is nagyon viccesek. Hazafele találkoztunk egy magyar sráccal. Elég vicces volt. Bettivel azt játszottunk, hogy nem szabad rálépni a vonalra, ekkor észrevette, hogy a mellettünk haladó férfi néz minket és elkezdett neki beszélni („Hiába nézel, úgyse érted”) és egyszer csak válaszolt neki. Én ezt nem hallottam, annyit láttam, hogy beszélnek. Ekkor észrevettem a Budapestes sapkáját és már jött is a felismerés: tényleg magyar. Öt éve él itt, ő csinálja az egyik magyar facebookos csoportot.

Szerintem a márciusi hónap (vagy ez az időszak) a fesztiválok ideje, így bele is vetettük magunkat az első katalán fesztiválunkba. Átmentünk Sitgesbe, de lekéstük a gyerekparádét (egy férfi szervez mindenfélét erasmusosoknak, vele mentünk, de nem indultunk el időben…). Igazából este hétig szabad programunk volt, ugyanis ekkor semmi se volt a városban. Lementünk a tengerpartra, sétáltunk a városban. Eleinte gyönyörű idő volt, majd jöttek a csúnya felhők és elég hűvös lett, úgyhogy kerestünk egy helyet, ahol meghúzhattuk magunkat a felnőtt parádé kezdetéig. Egyébként nagyon fura volt ez a hely. Olyan volt, mint egy görög város. Az utcák és a házak nagyon hasonlítottak rá. A felnőtt parádé valami fantasztikus volt, közel három órán át vonultak fel a különböző társaságok. Voltak, akik táncoltak (mint Rióban), voltak dobosok és olyanok is, akik gúnyt űztek egy-egy népből, csoportból (spanyolokból, hiszen katalánok, amerikaiakból, idősekből). Megmondom őszintén ezek a kocsik annyira nem tetszettek. Az egyik társaságnál volt egy „csacsi”, aki odajött hozzám és megkérdezte tőlem, hogy tudom-e miért vannak azok a fülek a fejemen (Minnie voltam). „Hogy így csinálj!” Erre elkezdte rázni a fejét és természetesen én is ráztam. Jött is, hogy nagy respect, kaptam egy pacsit és még egy ölelést is egy puszi társaságában. Amikor vége lett, mentünk a rendőrségre, ugyanis ellopták Ebru tárcáját. Miután végeztünk, bementünk a szórakozóhelyre, ahol az erasmusosknak volt a bulija.

A múlthetünk azzal telt, hogy a jelmezeinkhez kerestünk kiegészítőket. Ekkor találkoztunk az egyik kínaiban egy kislánnyal (az eladó lánya), aki odaszaladt Bettihez és megölelte, majd ezután hozzánk is odajött. Végül letáborozott nálam és amíg a lányok nézelődtek és ruhát próbáltak, én vele játszottam. Annyira jó volt, már annyira hiányzott, hogy gyerkőccel játsszak. Meg is beszéltük, ha „gyerek hiányunk” van, akkor elmegyünk ebbe a boltba. Csütörtök délutánra mindenünk meglett, összepakoltunk itthon és átmentünk a török lányokhoz, Sebhez és Ebruhoz. Már ott várt minket Kjartan, Jonas és Olivia is csatlakozott hozzánk. A lányok itt kezdték el az átalakító showt, rövid idő alatt Szörnyellává változtam. Mikor először megláttam magam a tükörben, azt mondtam nem megyek így sehova. Hozzá kell tennem, hogy még sose voltam ennyire beöltözve, legalábbis felnőtt fejjel. Mindenesetre megbarátkoztam magammal és a többieknek is nagyon tetszett. Betti indián lány lett, Dóri Dóra a felfedező (varrtam neki a táskájára is <3), Olivia ördög, Ebru sheriff, Seb diáklány vagy tinilány. És hát a dán fiúk… Kitettek magukért. Jonas zsiráf lett, méghozzá Marius, akit megöltek Dániában egy állatkertben. Beszélgettek erről Dórival, akkor meg is jegyezte, hogy annak öltözik be, de nem gondoltuk, hogy komolyan gondolja. Mindenesetre egy kés is volt a fejében, csak hogy teljes legyen az összkép. Kjartan meg… Nőnek öltözött. Vagyis kislánynak. Vett erre az alkalomra egy ruhát, lett két copfja. Nagy kérlelések után egy kis sminket is kapott szegény. Így indultunk neki az éjszakának, a suli által rendezett beöltözős partyra. Odaértünk, először nem akartak beengedni, mondták, hogy csak mi vagyunk beöltözve. Végül bementünk, fizettünk jó sokat a ruhatárért és szembesültünk a dologgal. Nem elég, hogy senki sem öltözött be, még ki is voltak öltözve. Fiúk ing és farmer, csajok csini ruha. Nagyon ideges lettem, haza akartam jönni, de Dóri és Kjartan nyugtatott. És miután ránéztem Kjartanre, igazából rájöttem, hogy nálam gázabb helyzetben is van valaki. Végül jó buli lett belőle, nagyon jókat nevettünk és jó storyk kerekedtek. Megérkeztek a többiek is, Max Hot-dognak öltözött. Innentől már tényleg nem foglalkoztam a ruhámmal. Még rá is játszottam, adtam a szerepem. Ezután jött a tesi tanárunk (aki nem mellesleg egy évvel fiatalabb nálunk, legalábbis a facebook szerint, bár nem tudom elhinni…), akinek szépen megmondtam a véleményemet a dologról, a lányok szerint inkább kiosztottam (hiszen nem is én lennék) és elmondtam neki, hogy a kedves tanár úr hétfőn jelmezben kell megjelenjen az órán, még hozzá Kjartan női ruhájában. A srácokkal elindultunk haza, egy laza másfél órás sétát tettünk meg, de nem bánom, mert nagyon jót beszélgettem Jonas-szal.

Szombaton vendégünk lett, megérkezett Zsolti, majd vasárnap csatlakozott hozzánk egy ismerőse, Fidi. Szerdáig nálunk voltak, minden nap falat másztak, úgyhogy csak esténként találkoztunk velük. Elvileg jó feleség lennék. Miért is? Mert hoztam be nekik sört és még ki is nyitottam.  :D

Vasárnap a labirintusnál voltunk, ami egyébként a sulink mellett van. Ezt eddig nem is tudtam. A labirintus kicsi, viszont egy hatalmas gyönyörű park van körülötte. Ide biztosan ki fogok járni többször is.

Hétfőn a tesi órán végre csináltunk is valamit, az egyik feladat alapja ugyan az volt, amit mi is fogunk tartani jövő héten (ejtőernyő).  Jonas-szal és Kjartan-nel „ebédeltünk”, németeztünk, majd lementünk a tengerpartra, ahol egy picit olvastam és élveztem a tenger látványát. Megérkezett Jonas, akivel megint egy jót beszélgettem, Kjartan is befutott és bementek a vízbe! Nem tudom, hogy bírták, bár dánok, így a hideg meg sem árt nekik… :D Az estét itthon töltöttük. Elég fura volt, mert eddig minden hétfőn a szendvicsezősben voltunk.

Tegnap a suliban ebédeltünk kevesebb mint 5 euroért, amiért kaptunk két féle ételt, egy vizet és választhattunk gyümölcs és joghurt között. És még finom is volt. Sok mindent tanulhatnának az otthoniak és itt nem csak a „menzáról” beszélek. Egyébként van egy szendvicses bar részleg és egy éttermi rész, ahol nagyon sok féle étel közül lehet választani. A könyvtár pedig hatalmas. Hétfőn kerestem Kjartant és végig jártam kb. az egész könyvtárat. Több emeletes, sok folyosóval és még sorolhatnám. Tegnap volt az első táncóránk is. IMÁDOM! Úgy volt, hogy hétfőn és szerdán lesznek az órák, de a hétfői katalánul van, így arra nem kell bejárnunk, csak a szerdaira. Miquel Robert tanár úr elmondta, hogy főleg gyakorlati órák lesznek, az elején egy pici elmélettel. Ezután különböző zenéket hallgattunk és megbeszéltük melyik tánchoz kapcsoljuk, honnan származik. Nagyon sok féle táncot fogunk tanulni, párosat és közöset is. Tegnap fox és polka volt a terítéken. Azt hiszem nem csalódtam, megvan a kedvenc órám és végre valami, amit tényleg imádok és jó vagyok benne. Tanár úr meg is dicsért, úgy hogy nagyon örülök. Természetesen első körben fiú voltam, hiszen ők kevesen vannak, így néhányunknak át kellett változni hímneművé (meg se lepődöm, otthon is mindig ez van :D). Betti volt a párom és nagyon ügyi volt, pedig mindig azt mondogatja, hogy nem tud táncolni. A következő körben már én voltam a lány és szerintem mindenki elfáradt a polka végére. Nem is baj, hogy kimaradt a torna. Nagyon sokat nevettünk az órán is és a hazaúton is. Ezek a dán fiúk egyre viccesebbek. Jonas nagyon durván tolja a dolgot, olyan, mint Betti. Soha nem tudhatod, mikor mond igazat vagy mikor viccel. Olyan fapofával mondja a dolgokat, hogy simán azt hiszi az ember, hogy igaz. Kjartan elmagyarázta, hogy Jonas mindig ilyen a barátaival (már azt se hiszik el neki, mikor azt mondja, hogy menjenek le a boltba). Ez viszont azt jelenti, hogy bírnak és barátnak tekintenek minket. Ennek felettébb örülök.

Reggel korán keltünk. Megmondom őszintén az ovis gyakorlatom óta nem keltem ilyenkor, de megérte. Anyu küldött csomagot Bia apukájával, így egy jó darabig nincs gondunk a tisztítószerekre és elég jól felpakolt minket, még túró rudit, sportszeletet és anyuféle kekszet is kaptunk! Juhúúú. Bia apukája is meglepett minket, kaptunk Öcsiről (Bia tesójáról) egy képet, hogy amikor rossz kedvünk van, csak nézzünk rá a képre és máris jobban leszünk. Fel is került az „üzenő falunkra”, mert nekünk az is van. :P És a nap híre: megyünk Párizsba május végén 6 kerek napra! Csodálatos a kedvem, ugyanis elég olcsó a repülő, már csak olcsó szállást kell keresnünk, de biztos vagyok benne, hogy az is rendben lesz. És megyek Disneylandbeeeeeeeeeee. Bármibe is kerül, megyek! Ennek örömére tornáztam egyet. Bizony, elkezdtem tornázni, már kemény két „edzésen” vagyok túl. Kedden kezdtem, 50 perces latin dance arobic-kal, de mivel úgy éreztem, nem elég, lenyomtam még egy 50 perces ázsiai zumbát. Ma ugyan így tettem. És jól esett. Ilyen se volt még. Jaj, és találtam egy német bandát és IMÁDOM őket! Rock ’n’ Roll! Egész délután és este őket hallgattam, az itteni mentorom tette ki az egyik számukat (főleg feldolgozásuk van) és már meg is beszéltük, hogy egy ilyen jellegű buliba elnézünk. Úgy hogy most nagy a boldogság piciny lelkemben.

Képeket most nem teszek fel, a facebookon vannak fent. J