Rolling in the deep

Előző posztomat (szombat) úgy fejeztem be, hogy megyünk valamerre a fiúkkal. Így is történt. Este a Sangria bárba mentünk, de mivel a srácok még kajáltak és ki tudja még mit csináltak, elmentünk Dórival a Catalunyara, ahol beszélgettünk egy jót. Körülbelül egy órát vártunk rájuk, akkor jött az sms, hogy jönnek, találkozzunk a bárban. Megvettük a „kis” sangriánkat, a fiúk is befutottak. Én nem tudom mi van ebben az italban, de nagyon sok mindent kevertek össze, az biztos. A srácok meg is kérdezték, hogy az egész kancsóval ketten isszuk-e meg. :D Mindenesetre finom, van benne citrom, narancs és eper is. Betalált minket egy virágárus -elég gyakori- és szinkronban mondtuk Dórival, hogy nem kérünk, köszönjük. Erre megszólalt Jonas, hogy „na de Timi, szeretnék egy virágot”. Nem kellett sokáig várni a következő árusra, ekkor is mondtuk, hogy nem, majd hirtelen beugrott, hogy ugyan már, mire valók a barátok. Szóval vettem Jonasnak egy virágot, de még hogy! Mondta a férfi, hogy két euroért adja, én meg mondtam neki, hogy annyiért ugyan nem kell. Adok neki egy eurot érte, de többet nem. Elég vicces volt, ahogy elkezdtem vele alkudozni, főleg, hogy életemben nem csináltam még ilyet. :D Megbeszéltük, hogy akkor egy euroért odaadja, de mikor adtam oda neki a pénzt, jött, hogy 1,50. Mondtam neki, hogy nem-nem, megbeszéltük. Végül csak én nyertem. Átadtam a virágot egyetlen Jonasunknak, aki később odaadta Dórinak. Darabokra törte szívemet. L :D

Az este folyamán elég sokat beszélgettem Lucas-szal (bár nem vagyok biztos benne, hogy így hívják, a lányok ezt mondták, de a face-en más van, szóval ki tudja :D), ő is nagyon jó fej. A bár után kiültünk a térre, ahol Jonas-szal koncerteztünk egy jót. A srácok kitalálták, hogy ping-pongozni akarnak, így felmentünk hozzájuk a cuccokért, de ebből az lett, hogy ott ragadtunk, bár én nem bánom. Előkerültek a gitárok, a szájharmonika és a rumbatök is, így otthon is ment a zenélés, a fiúk jammelgettek. Kérdeztem tőlük, hogy ismerik-e a Rolling in the deep-et, csak egy kicsit tudta Jonas, de ez nem is volt baj. Impróztak valamit, én meg énekeltem. Aki ismer tudja, hogy sose vagyok megelégedve a hangommal, de most kimerem jelenteni, hogy szerintem életemben nem énekeltem akkorát, mint ott, akkor este. Nagyon-nagyon jó volt. Kaptam tapsot is, bár nem láttam a reakciókat, mert annyira zavarba jöttem, hogy a sapkát az arcomba húztam. Nem is én lennék… :D Gitároztam is. Na jó, azért ez erős túlzás, de próbálgattam valamit produkálni. Végül odajött Kjartan és az ő segítségével eljátszottam valamit, amiről fogalmam sincs, hogy mi volt. Eléggé elhúzódott az idő, nyolc körül értünk haza, bár én nagyon pörögtem (szerintem az éneklés dobott egy hatalmasat a hangulatomon), nem akartam lefeküdni aludni.

Hétfőn az Erasmusosoké volt a főszerep tesi órán, ugyanis mi tartottuk az órát. Mindenkinek kellett vinnie egy játékot, ami az országára jellemző, nagyon ismert vagy csak valamiért nagyon szeretjük. Mi ejtőernyős játékot vittünk, nehezebb feladatokkal, mert előzőhéten egy katalán csoporttársunk ellőtte ezt a játékot. Érdekes volt megfigyelni, hogy a különböző Erasmusosok milyen jellegzetes játékot hoznak. Elég jól sikerült ez a tesi óra, én eddig ezt élveztem a legjobban. A mi játékunk is nagyon jó lett, élvezték a többiek is. Pedig nagyon féltünk a lányokkal, mert ugye angolul kellett elmagyarázni és féltünk, hogy égés lesz belőle, de szerencsére minden jól ment. És még izomlázam is lett a feladatunktól. :D Az órán dán hallgatók és tanárok is részt vettek, így a játék végén megköszöntük a részvételüket dánul. Látszott rajtuk, hogy tetszik gesztus. :D Délután lementem a partra zenét hallgatni, nézni a tengert. Jól kikapcsolt. Este Jamboree-ztunk egyet, minden hétfőn 5 órás Jam sessions van. Most korábban érkeztünk, így több zenészt is hallhattunk. Volt egy szaxofonos srác, aki nagyon jól játszott. Szerintem az este legjobbja volt.
Tegnap német óra után lementünk a partra, kis idő után a srácok is megérkeztek és ping-pongoztam is egy jót. Már majdnem megvertem Kjartant, ami nagy szó! :D Ezután következett a táncóra. Az elején meghallgattuk az elküldött fox dalokat, majd átismételtük a táncot. És fiúval táncoltam, haha! Elég nehéz volt Kjartannel táncolni, mert ugye mindig én vezetek, akárkivel is táncolok és itt hagynom kellett magam, ami elég nehéz volt. Ráadásul nem tudtam szegényt követni, olyan gyorsan váltott. Aztán jött a cha-cha-cha. Itt Jonas társaságát élvezhettem. Jót táncoltam vele, folyamatosan bohóckodott. Elég vicces volt. :D Egyébként nagyon ügyes, jó vele táncolni. Elmagyaráztam neki, hogy hogyan jelezzen, mikor váltani akar, gyorsan be is mutatta mit tanult és kérdezgette, hogy így? Miután megtanultuk, hogy hogyan lehet változatosabbá tenni ezt a táncot, párcsere következett és egyedül maradtam. De milyen jó, hogy így történt! Kedvenc tánctanárom gyorsan elkapott, hogy táncoljunk. És nem volt ám elég az, amiket tanultunk a többiekkel, különböző „figurákat” is csináltunk ketten, aminek még inkább örültem.  Hihetetlenül jó volt, szerintem madarat lehetett volna velem fogatni. Valószínűleg eléggé látszott rajtam, ugyanis Betti meg is jegyezte a dolgot. Most, ahogy írok is fülig ér a szám. :D Tánc után beültünk Kjartannel, Jonas-szal és Bennyvel a 100 Montaditosba, hogy együnk és igyunk valamit, majd az utolsó metróval haza is jöttünk.
Reggel már ½ 7-kor fent voltam és mivel csak forgolódtam, úgy döntöttem, hogy valami hasznosat csinálok inkább, így egy kicsit kicsinosítottam a szobámat. Felkerültek a szekrényemre a képek, amiket hétfőn hívattunk elő, meg a különböző jegyek az ajtómra. Még inkább otthonosabb lett a szoba. J Beszélgettem Lillubilluval is és hihetetlenül jól esett, amiket mondott. Úgy érzem most ez kellett nekem. Köszönöm! J <3