„Neked is kijár a lazítás.”

Kicsit lemaradtam az írással, de hát annyi minden történt, ami lefárasztott, hogy már nem volt kedvem az íráshoz. Úgyhogy jöjjön egybe a hétvége!

Szombaton megleptem a lányokat friss „bágettel”, vettem finom avokádót (margarin helyett szoktuk használni). Nagyon finom és egészséges, azt mondja Betti, olcsóbb is, mint otthon. Kiültünk a teraszra reggelizni (vagy ebédelni?!) és a fesztiválokról beszélgettünk. Eléggé megjött mindannyiunk kedve hozzá. Kitti! Augusztus! Strandfesztivál! :D <3 Igazából lustálkodtunk, nem sikerült még kipihennünk a vizsgákat, az utazást és az ezzel járó stresszt. Így elmaradt a közös városnézés és a takaríts is. Azonban olyan impulzusok értek, hogy elég nehéz leírni. Először Zsolti blog bejegyzését olvastam, amitől valamiért nagyon nyugodt lettem. Szombaton nem voltam a legjobban, de az olvasás után egy fajta melegség járt át. Szerintem mindenki ismeri ezt az érzést. Na és az az este! Először Simone barátaihoz mentünk, ahol megismerkedtünk velük (nagyon jó fejek, az egyik srác már dolgozik és hajléktalanokkal foglalkozik), majd innen mentünk a szórakozóhelyre. Egy kicsi bárról van szó, családias koncert volt, de annál jobban éreztem magam! Imádtam a koncertet (Amanantu). J 

Egy nagyon vicces eset is történt az este folyamán. Kimentünk Bettivel a levegőre a szünetben, találtunk egy nagyon olcsó zöldségest (hatalmas mangók voltak nagyon olcsón, az eladó is jó fej volt) és… Ki emlékszik Lucasra? Igen, a hostelünk recepciós fiúja! Na hát találkoztunk vele kért is egy double hugs-ot („duplaölelés”, bár szerintem csak nem akart bunkó lenni, hogy csak Bettit öleli meg :D). Ennek így mennyi esélye van, hogy egy ekkora városban az első bulizós éjszakánkon vele futunk össze? :D Tömegközlekedésről annyit, hogy hatalmas plusz pont a városnak, hogy szombaton járnak a metrók egész éjszaka. Jaj, és még egy dolog. Sikerült elszakítanom Betti pénztárcáját. L Eszméletlen lelkifurdalásom van miatta. Valahogy megvarrom, ígérem!

Megbeszéltük, hogy vasárnap elmegyünk megnézni a fesztivált (Les Festes de Sant Eulàlia), amit Barcelona védelmezőjének tiszteletére rendeznek meg minden évben. Ez a rendezvény főleg gyerek orientált. Melanie, a cousin is jött velünk. Igaz, a human towert (ember tornyot) lekéstük, mert rossz helyre mentünk, de láttuk a Sardanat, a katalán nemzeti táncot, ami számomra hatalmas élmény volt. Fiatalok, idősek együtt táncolták élő zenére a táncot. 

Kirakodó vásár volt, ahol szebbnél szebb dolgokat láttam és már az első ajándékokat meg is vettem. Amikor megláttam ezt a sátrat, rögtön két személy ugrott be, úgyhogy máris elkészíttettem a névre szóló ajándékokat. Igaz nem kifejezetten Barcelonás szuvenír, de szerintem örülni fognak neki. Ugyanezen a téren (a Katedrálisnál voltunk) voltak táncos srácok (break dancet nyomtak) is, akik ugyancsak nagyon jók voltak. Ezután elsétáltunk a bolhapiacra és az úton nagyon sok bolt előtt haladtunk el. És jó néhányba be is mentünk, szerintem Melanie az egész évre bevásárol itt. Találtam egy nagyon jó táskást, ahova tuti vissza fogok menni és még egy boltot, ahol nagyon jó dolgok vannak és marha jó a díszítés is, csak nem az én pénztárcámnak való hely.

A bolhapiac nekem érdekes volt, nem szoktam ilyen helyekre járni, a turiban se szoktam igazán találni magamnak dolgokat, ezért nem is nagyon szeretem. Viszont most sikerült vennem egy inget nagyon olcsón, ami azért is csoda, mert itt mindenki vékony, ergo kicsik a ruhák. :D Miután mindenki körbejárta a piacot, Simone is csatlakozott hozzánk, elmentünk kínaizni, majd kávézni és ekkor láthattunk még többet a fesztiválból. Felvonulás volt, óriások, emberek hatalmas fejjel, zenészek mentek végig a városon.

Este dobosok is felvonultak, velük mentünk vissza a térre. Azt hiszem a gitár és a zongora mellé felkerült a dob is a listámra. :D 

A téren táncoltak az óriások, azután jöttek a dobosok és a tűz show, amiben a kisgyerekek főszerepet játszottak. Az utolsó csapatoknál elkezdett szakadni az eső, de nem akartunk hazajönni, meg akartuk nézni, hogy mi lesz még, azonban mikor követtük a tömeget a térre, ott nem volt semmi, így hazajöttünk. 

Drága Betti másik ajtónál állt a metrón és egyszer csak annyit láttam, hogy eltűnt és a peronon sétált. Benézett egy megállót, mondanom sem kell, sírtam a nevetéstől. Itthon pedig Dórival ültünk a nappaliban és nagyon kivoltunk, folyamatosan röhögtünk, konkrétan röhögő görcsöt kaptam. Jaj, és hát nem maradhat ki, hogy énekeltünk is egy csodálatosat az éjjel. Betti nagyon élvezte a másik szobában. :D

Szeretettel mindenkinek! http://www.youtube.com/watch?v=QgQaa_B6ATI