Bódottá

Van lakásuuuuuuunk! Juhúúúú. Hogy miért örülök ennyire? Igaz, hogy váltottunk üzenetet a közvetítővel (ugyancsak később derült ki, hogy nem a tulajjal, hanem a közvetítővel beszélünk), de annyira nehézkesen ment a kommunikáció, hogy őszintén bevallom nem tudtam mire fogunk kijönni. Igaz, ismerős ismerősétől kaptuk a kontaktot, akitől kaptunk egy másikat, majd egy harmadikat, de végül minden rendben ment. Elmentünk a hadarós nénihez, aki nagyon furán beszél angolul, de a lényeg, hogy megértettük a spanyol szerződést és már két kulcs is a zsebünkben van. Hogy a harmadik hol van? Hát az úgy volt, hogy kiderült, 15-éig lesz egy lakótársunk (meglepetééééés), aki rólunk tud, csak mi nem tudtunk róla. :D Betti utánanézett és egy osztrák lányról van szó. Igazából nem problémáztunk ezen, legalább rá leszünk kényszerítve az angolra és még egy embert megismerünk. Ja és hatalmas meglepetés ért ugyan csak itt, hiszen kevesebbet kellett fizetnünk, mint amit e-mailben írtak. Ennek örömére Dórival vettünk is ruhát magunknak. Én nem vagyok az a vásárlós fajta és nem is az én „stílusom” a ruha (igen, egybe ruha, apró virágokkal), de amikor megláttam, beleszerettem és azt mondták a lányok, hogy jól áll, így jött velem. Egyébként itt olcsóbb a H&M. ;) Nagyon jó volt ez a nap, nagyon nagyot sétáltunk. Végig mentünk a kikötő mellett, majd  végig sétáltunk a Rambla Catalunyan, megnéztük a két szökőkutat és a teret a Placa de Catalunyan.

 Tovább sétáltunk a La Ramblan, ahol megettem életem első kínai kajáját, a Wok to Walkban. Helyben fogyasztottunk és nagyon vicces volt. Bent és kint is le lehetett ülni, egymással szembe és az ablakok el voltak húzva. Tehát bent is olyan volt, mintha kint üldögéltél volna. Velünk szemben ült egy család és az apuka játszott a kisfiával. Szerintem mondanom sem kell, hogy mindhárman azt figyeltük, hogyan „boxolnak”, majd játszanak egy fajta „kukucskálós” játékot. Nagyon édesek voltak. 

Ezután megint a tengernél voltunk, megnéztük a Mirador de Colomt, ami Kolombuszt ábrázolja. Betti szerint táncolnak rajta a szobrok és ha jobban megnézzük, néhány retro mozdulatot tényleg elcsíphetünk. Mindig elcsodálkozom azon, mire nem képes az emberi agy, főleg Bettié. (IMÁDAT!) 

Igaz csak céltalanul sétálgattunk egész délután, mégis sok mindent láttunk. Persze ennyi nem elég semmiből! Visszaértünk a hostelbe és nagyon örülök, hogy úgy döntöttem, lemegyek a közösségi térbe. Tegnap nem igazán beszélgettünk a többiekkel, kisebb klikkek voltak, de ma sokat beszélgettem. Megismerkedtem egy litván fiúval, aki ugyancsak Erasmusos (bár azt nem tudom, hogy mit tanul). Szegénynek tegnap este még nem volt lakása, próbáltam segíteni neki és remélem, ma sikerrel járt. Aztán ott van Matt, az amerikai nagyon okos férfi (nekünk csak favágó, bár szerintem inkább egy törpére hasonlít a termete ellenére is), aki tudja hol van Magyarország, tud a történelmünkről is egy s mást és tervezi, hogy februárban megy Budapestre. Már küldtünk is neki nevezetességet és persze a romkocsmák honlapját is. :D Matt körbeutazza Európát, már volt Londonban, Madridban, jelenleg itt van Barcelonában, aztán holnap tovább utazik Franciaországba. Nagyon érdekes ember, ajánlom a blogját mindenki figyelmébe: http://beardedtravelerdude.blogspot.com.es/
Nagyon élveztem ezt a két napot a hostelben, nagyon hangulatos. Ha valaki Barcelonában jár és hostelt, ifjúsági szállást keres, jó szívvel ajánlom neki a helyet: http://www.albareda-youthhostel.com/en

Ui.: Majd elfelejtettem. Bementünk egy szupermarketbe (egyébként itt két emeletesek) és a következő „gyorskaját” láttuk. Jót nevettünk rajta.

2014. 01.31.