Zárszó

Öt és fél hónap. Egy csodálatos kaland, tapasztalat, tele kihívásokkal. Imádtam minden percét. Először ültem repülőgépen, először éltem külön a családomtól, először voltam (és éltem!) a tengernél és először volt egy felejthetetlen félévem tele annyi élménnyel, mint eddigi életemben soha. Megtapasztalhattam, milyen is az, mikor figyelni kell, hogy albérletre és ételre mindig maradjon pénz. Imádtam és imádom a lakást, ahol éltem. A kis szobámat, amibe nem sok időt töltöttem, a nappalinkat, ahol annál több időt voltam. Azt, hogy mindig ott ültünk együtt, még akkoris, ha hárman négyféle dolgot csináltunk. Nem volt TV-nk és nem is igényeltem, viszont a félév alatt több filmet néztem, mint előtte egy év alatt.
Csodálatos embereket ismertem meg, akiket nagyon megszerettem. Érdekes volt látni a különböző országokból és kultúrákból érkező embereket. Ahogy egyes sztereotípiák leomlottak.
Olivia, a belga lány, aki egy életvidám energiabomba. Vele jókat tudtam beszélgetni mindenről. Imádtam, ahogy mindig felkapta a vizet. És most már tanító néni, megszerezte a diplomáját. Nagyon büszke vagyok rá.
Stefano, az olasz fiú, aki mindig pszichológust játszik és akinek gyönyörű, tiszta szíve és lelke van. Vele is jó és mély beszélgetéseim voltak. Az pedig külön jól esett, mikor hozzám fordult a problémájával. Nagyon jó ember, több hozzá hasonló kellene a világba.
Sebnem és Ebru, a török lányaink, a buli és pletyka királynők. Na, ha őket megismered, megváltozik a véleményed a törökökről (vagy legalábbis nem ugyanazok lesznek sztereotípiáid)! Seb, a harsányabb, kis pasi mániás barátném, akinek minden alkalomra van valami pletykája. Ebru, a kicsit visszafogottabb, de őt sem kell félteni a magas sarkújával és a buli szeretetével.
És persze a mi drága kóró dánjaink, Jonas és Kjartan. Jonas, akiről sose lehet tudni, hogy komolyan beszél vagy csak viccel. Kjartan, akiről kiderült, hogy rappel és nem is olyan paraszt (:D), mint az elején azt hittem. A dán fiaink, akik olyan búcsú hamburgert készítettek saját készítésű falafellel, hogy mind a tíz ujjunkat megnyaltuk utána. Náluk jó volt átélni, ahogy a „ridegebb”, hosszabban megnyíló fiúk szépen lassan közel engedtek magukhoz és egy hónap után nagyon jó barátok lettünk.
Dóri és Betti. A két magyar lány, akikkel nekivágtam ennek a csodálatos útnak. Akikkel együtt voltunk a jó és a problémás napokon is. Nagyon jó barátok! <3

Öt és fél hónap és egy kicsit más életszemlélet. Szerintem kijelenthetem, hogy nekem kifejezetten jót tett ez a félév. Nagyon megszerettem ezt a helyet és nem csak azért, mert bármikor leugorhattam a partra. Az emberek mentalitása teljesen más minden téren. A lazaságuk, a pozitív kisugárzásuk, a kedvességük és még sorolhatnám
Félév… Van, hogy soknak tűnik, de számomra most nagyon rövidnek.
Barcelona, Gelida, Sitges, Terrassa, Figures, Montserrat, Párizs, Zaragoza, Tarragona, El Vendell. Belga, olasz, törökök, dánok, katalánok. Nehéz a búcsú, így nem is búcsúzkodom. Ahogy mondani szoktuk: „Nem azt mondom, hogy viszlát, azt mondom, hamarosan találkozunk!”

Barcelona rettegj, mert még biztosan visszatérek! És nem csak BCN-be. Hiszen ha az ember elkezd utazni, onnantól nincs megállás!